Hogy én milyen régen írtam ide... Bocsássatok meg, kérlek szépen:)

Na de lássuk, azóta miket is tettem azért, hogy boldogabb legyek.

Először is, habár nem tudom, ez a boldogságom szempontjából végül is pozitív-e: töröltem magam facebookról. Szinte hallom is ahogy felhördülsz: NORMÁLIS VAGY??? (Természetesen nem. Mikor állítottam, hogy igen? :D) Minden esetre volt rá jó okom: egyrészt kezdett elhatalmasodni felettem a facebook-függőség, ami azért elég rossz, és nem túl boldogító. A legfőbb okom viszont az volt, hogy mióta karácsonykor bekötötték a netet az öcsém szobájába és az enyébe is, az előtte fantasztikus, hosszú beszélgetéses, őszinte testvéri kapcsolatunk egy facebook chat-kapcsolattá kezdett válni. Az abszolút mélypontom az volt, amikor az üzenőfalamra kiírtam valami depis-önsajnáltatós szöveget (nem szoktam túl gyakran ilyet tenni, egyébként, egyrészt nem jó sajnáltatni magad, másrészt meg főleg nem jó sajnáltatni magad az alig-ismerős facebookos "barátaiddal"), és öcsém onnan tudta meg, hogy valami bajom van, pedig ha átjön a szobámba, látta volna, hogy ott zokogok magányomban...

Most gondolom felvetődött benned a kósza gondolat, hogy ha ilyen hangulatban voltam, az nem szolgált a boldogság felé száguldó utam előnyére, igaz? Hát igen, ez így van. Ezt a depresszívséget egy hír okozta, ami hogyha igaz lett volna, akkor... Nos, hát, nem tudom, tudtam-e volna teljesíteni az "egy év alatt boldoggá válni"-projektet (vagy az "egy élet alatt boldoggá válni"-t). De szerencsére kiderült, hogy nem igaz. És az a pillanat, amikor ezt biztosra megtudtam, életem egyik legboldogabb pillanata. "Csak aki a legnagyobb fokú boldogtalanságot átérezte, az tudja átérezni a legnagyobb boldogságot is."

De visszatérve a facebookra: te úgy érzed, hogy a facebookon töltött idő, az az x perc, y óra, az tényleg a boldogságodat szolgálja? Mióta én letöröltem magam, annyi, de annyi szabadidőm van! Kiolvastam egy tök jó könyvet, amit már nagyon régen kezdtem el, de "időhiány" miatt sose sikerült a végére jutni, esténként futni járok ahelyett, hogy a gép előtt punnyadnék, lényegesen többet beszélgetek a barátaimmal, családommal személyesen... 

Szerinted jól tettem, hogy töröltem magam? Nem tudom, te mennyire vagy facebook kocka, de ha történetesen az vagy: mit gondolsz, te képes lennél eltölteni 2 hetet face nélkül? És ha nem: boldogabb leszel tőle?

Hú, még annyi írnivalóm lenne... De majd holnap:)

 Bocsáss meg, amiért nem jelentkeztem egy ideje, de egy hatalmas eseménynek voltam a szervezője: megvolt a mi saját rádiónk, a Jojoba rádió első adása!

Most mennem kell, de majd bővebben is kifejtem:D

 Huhh, hát, életem eddigi legboldogabb 365 napjából az elsőt tök betegen töltögetem... Úgy fáj a fejem, hogy majd szétrobban, a karom meg fáj a tesiórás szertornától... Egész napom azzal telt, hogy azon agyaltam, hogy milyen faktra is menjek. Elég aktuális kérdés, így 11. osztály januárjában, csak éppenséggel már a fejem fájdul belé.

De persze hol akadályoz ez meg engem abban, hogy boldog legyek? :)

Ahhoz, hogy boldoggá tudjak válni, először talán meg kéne értenem, hogy mi is az a boldogság. Elsőre talán egyszerű kérdésnek tűnik, pedig nagyon összetett dolog.

Érdekelt, hogy mit gondolnak az emberek erről, úgy általában, és hát a mai cybervilágban az első ami eszembe jutott: rákerestem google-n. Kidobott egy csomó képet, tényleg rengeteget, és mind szebbnél szebb. Nekem ez tetszett a legjobban:

 Nem igazán tudom megmagyarázni, hogy miért. Olyan színes és különleges, én meg imádom a különleges dolgokat! Persze a boldogság mindenkinek mást jelent. Gondolkoztál már azon, hogy neked személyesen mit jelent a boldogság, ha eltekintesz minden közhelytől, facebookos lájkolnivaló baromságtól és mások által szépen megfogalmazott gondolatoktól? 

Az én felfogásom a boldogságról kicsit tükröződik ezen a képen: önmagában teljes, a világ szép arcát mutatja, a pillangót, nem pedig a hernyót, hogy kicsit metaforikus legyek. És rengeteg lehetőség arra, hogy különböző dolgokat láss bele. 

A boldogságnak számtalan formája van, sok dolog tehet téged boldoggá. A neten ezeket találtam:

Adjatok egy napot holnapig, hogy rájöjjek, számomra mi a boldogságforrás.

 Annyira furcsa dolog bármit is elkezdeni. Blogot meg aztán főleg. Kicsit olyan, mintha egy új ismerősöd lenne: ezentúl mindennap (remények szerint mindennap) törődni fogsz vele, elmondasz neki dolgokat, az életed része lesz. Fantasztikus érzés elképzelni, hogy a most idegen feliratok itt a honlapon év végére ismerősek lesznek, a most csomó ideig keresgélt "új bejegyzés" írása nemsokára rutinná válik:)

Pár szót arról, hogy miért is nyitottam ezt a blogot. 

Nemrég volt egy kis vitánk egy rettenetesen pesszimista emberrel (rólam tudni kell: menthetetlenül optimista vagyok), és arról próbáltam meggyőzni, hogy a boldogság csak elhatározás kérdése. Hát, nem sikerült. Szóval kitaláltam, bebizonyítom: jövő ilyenkorra százszázalékosan boldog leszek, ezzel bebizonyítom, hogy Tolsztoj bácsi nem mondott baromságot: "Ha boldog akarsz lenni, légy az!" Ezen a blogon pedig figyelemmel kísérheted, és ha nekem sikerült, te is kipróbálhatod az elhatározás erejét.

Igen, felmerülhet benned, mert bennem is felmerült: most sem vagyok boldogtalan, legalábbis semmiképp sem úgy, mint ez a pesszimista ismerősöm. De teljesen boldog sem. Év végére az leszek, ígérem.

Most nem szeretnék bemutatkozást írni, egy év alatt úgyis rá fogsz jönni, ki vagyok, ha nem, akkor meg úgysem tudom elmondani neked egy bejegyzésben... 

Viszont a blog névadásáról mesélnék egy-két szót: Phyllis. Ha tanultál irodalmat;) talán beugrik valami a mandulafácskáról, ugye? Phyllis egy mitológiai hősnő, akinek a szerelme, Demophon kénytelen volt elmenni. Phyllis várta, de nem jött, s mikor elmúlt a megbeszélt időpont, mikorra Demophónnak vissza kellett volna térnie, öngyilkos akart lenni. De az istenek megszánták, és mandulafává változtatták. Ez a sztori annyiban vonatkoztatható rám, hogy várom, hogy Demophón meglássa: várok rá. Meg ez a név, Phyllis T. Rose, a nevem anagrammája.

Így elöljáróban elég is ennyi: holnaptól elkezdem a bizonyítást. Mert azért Tolsztoj tudott valamit!